Elég érdekes videó az arachnophóbiáról.

VIDEÓ

Régóta nem jelentkeztem, de most újra itt vagyok! Elmúltak az, ünnepek, elmúlt a januárt és láss csodát itt a február. Na persze A február velejárója a szinglik és a párkapcsolatban élők által egyaránt rettegett nap, a Valentin nap. Ez ugyebár egy szörnyen romantikus "ünnep" így hát mi másról mesélhetnék mint a pókok szerelmi életéről.

(Amúgy tudtátok, hogy a pókokhoz irányuló szexuális vonzalmat "arachnofília"-nak hívják?)

Rendben. Beismerem, kicsit erős kifejezés a szerelem egy olyan állat esetében aminek még gerince sincs de mégis mit kéne mondanom? Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez a cikk a pókok szexuális életéről fog szólni.

Különböző pókoknak, az év különböző pontjain helyezkednek el a párzási időszakaik de logikusan tavasszal és nyáron születik a legtöbb kis pók, hogy aztán ősszel elbújjanak és átvészeljék a telet.  A szaporodás idején a hím pókok táncolnak, udvarolnak a nősténynek ezzel is jelezve, hogy ők nem prédák, hanem fajtársak. Mielőtt meg történik aminek meg kell történnie a hím egy kis tasakot sző amit megtölt spermával majd azt a tapogatója segítségével a nőstény ivarnyílásába juttatja.

Ez a videó egész jól ábrázolja a dolgot a madárpókoknál: VIDEÓ

A nőstény a párzás után lerakja tojásait és kokonba csomagolja őket (kokonnak hívjuk a selyemgubót amibe a tojásokat rakják). A kis pókok pár héten belül kikelnek és itt több opció is van, hogy mi lesz velük:

• Néhány pók faj gondoskodik a kicsikről. Például a FARKASPÓK.
  
  • Ilyen esetekben az is előfordulhat, hogy: VIDEÓ
• Néhány esetben pedig mennek amerre a szél viszi őket. Pédául a fekete özvegy nem vigyáz túl sokáig a kicsikre. VIDEÓ

Fun fact: A pókoknál igazán gyakori az ivari dimorfizmus magyarul a nőstény általában nagyobb a hímnél. Ez az apróság vezet általában ahhoz, hogy a nőstény párzás után felfalja a hímet (talán a leghíresebb példa erre a fekete özvegy aki nevét is ezen szokásának köszönheti). 

Köszönöm az olvasást!

Boldog Valentin napot mindenkinek!

Az emberek 3,5-6,1% szenved tőle. Na mi lehet ez? Hát mi más, ha nem az arachnofóbia? Mi is ez? Miért is van ez? Hogyan kezelhetjük?

A probléma megoldásához segítséget kértem egy kedves barátomtól, a Bakos Ferenc-féle Idegen szavak és kifejezések szótárától. Ő a következő képen vélekedik a dologról:

• /Nincs ilyen kifejezés/ (FUN FACT: Az arachis földimogyórót jelent)

Hoppácska! Pedig én azt hittem ő olyan mint a Google. Ennyit a régi analóg megoldásokról. Akkor tényleg marad a legjobb barátunk, a friss és napra kész Wikipédia-Google combo. Szóval a Wikipédia véleményét olvashatjuk:

• "Az arachnofóbia a pókoktól való abnormális félelem. A leggyakoribb fóbiák egyike. A betegségben szenvedők reakciói egy pók láttán az egészséges embernek értelmetlennek tűnnek. A betegek kellemetlenül érzik magukat, ha úgy vélik, hogy egy pók rejtőzködhet valahol a szobában, vagy ha a pókháló révén megbizonyosodnak az állat jelenlétéről. Ha meglátnak valahol egy pókot, pánikrohamot kapnak, és igyekeznek a pók környékét elkerülni. Terápiával a betegség gyógyítható."

Azt hiszem világos. A betegségben szenvedő egyén tisztában van azzal, hogy az asztal szélén csücsülő kis ugrópók semmilyen körülmények között sem tudná kitépni az szívét, de ettől függetlenül visítva rohan ki az univerzumból. Szerintem mindenkinek van ehhez hasonló problémája, bár ebben nem lehetek biztos. 

Na de miért? Azt hiszem kicsiként az emberek többsége mind fél egy ici-picit a pókoktól. Nem nagyon, csak kicsit előítéletes velük szembe mert nyolc lábuk van és furcsák a szemeik.

Keressünk pókokat...

• A MITOLÓGIÁBAN!
  • Egyszer már megtanultuk, hogy Amerikában mennyire tisztelik a pókokat, ezért róluk már nem is beszélünk.
  • A jó öreg Hellasz! A görög mitológiában a pókokat Athéne istennő teremtette. Athéne volt a tudás és a bölcsesség istennője de ilyen kis apróságokat is ő "uralt" mint a szövés és a fonás. Állítólag először egy szövőversenyre kiálló halandó hölgyet és annak minden utódját változtatta pókká miután csúnyán legyőzte őt (mármint Athénét).
• A SZIMBOLIKÁBAN!
  
  • Ha az internet nem hazudik akkor a pókok erős szimbolikával rendelkeznek. Például a mérge miatt a baj és veszedelem jele, a türelmes vadászmódjai miatt a nyugalmat is szimbolizálja valamint a birtoklási vágyra is utalhatnak vele amiatt, ahogy zsákmányait selyemben raktározza.
• A KÖNYVEKBEN (spoiler veszély! - LOTR, HP)
  • Lord of the rings, vagyis a gyűrűk ura. Volt ott pók, ne is tagadjátok! Az az óriás banyapók ami majdnem megette Frodót de aztán Samu kicsinálta. Tudjátok! Amikor Gollam Játssza a segítőkészt de igazából csak megakarja etetni Frodót a pókkal. Mindenesetre ez egy elég negatív karakter semmiképpen sem tesz jót a pókok megítélésének.
  • Harry Potter. Úgy tűnik Rowling sem hagyhatta ki az állandóan mogorva Aragogot aki csak Hagridet szereti és amúgy mindenki pusztulhat mert éhesek a gyerekek. Igen, ők az akromantulák a szuperintelligens pókok akik tudnak beszélni és mindent megesznek amivel találkoznak (A mindenbe az ember is beletartozik). Ez sem éppen egy pozitív karakter de itt legalább látjuk, hogy a pókok sem legyőzhetetlen szörnyetegek. Amikor Harry és Aragog beszélgetnek megtudjuk, hogy az akromantulák legalább annyira rettegnek a baziliszkusztól mint Ron az akromantuláktól.
• A FILMEKBEN (spoiler veszély!)
  • Arachnofóbia - pókiszony
  • Óriáspókok
  • Mérges pókok
  • Tevepókok / Gyilkospókok
  • Bazi nagy pók
    • Oké most megígérem, hogy nem nézem meg mindet. Inkább lelövöm a poénokat: Mindegyikben gonosz pókok támadják meg az embereket és ez rossz. Ki a rossz? A PÓK. Miért? Egyszerű: Ezek Zs. Kategóriás horror filmek, melyeknek legijesztőbb jelenetei az emberek alapvető, már létező fóbiáira alapoznak, ám a förtelmes CGI miatt olyan röhejessé válinak mint a Sharknado című mestermű. Szerintem ezektől a pókoktól még a legdurvább arachnofóbiás sem ijedne meg. Higgyétek el semmivel sem ijesztőbbek a filmes pókok mint a képen látható.

Hát a "miért"et nem itt találtuk meg, az biztos! Mind látjuk, hogy ezek nem javítanak a pókok megítélésén, de remélem azt is látjátok, hogy egy kiskölök sem találkozik a fent említett példákkal kb. 12 éves koráig. Tehát az előítéleteket nem ezeknek köszönhetjük, ezek csak ráerősítenek a félelmekre. De akkor, hogy a viharba alakulnak ki? Idézzük meg a Nagyurat! S lőn angol Wikipedia:

•  Lássuk csak... 
  • evolúciós okok. Elképzelhető, hogy a régi időkben mikor még az ősemberek pásztázták a pusztákat a madárpókok veszélyesebbek voltak az "emberre" nézve mint ma és ez egy afféle ösztönös félelmet épített ki az emberben. Google királynő szinte könyörög, hogy segíthessen...
    
    • Hmm.. Több száz őskövület bizonyítja, hogy pókok a devon kor óta léteznek. Ez egy jó 350millió év. Csak viszonyítás képen: Az emberek ősei kb. 3-4 millió éve járnak két lábon és kb. 30 000 éve beszélhetünk a mai emberről. Mondom én, hogy szívós állatok, de a mérgükről nem találok semmit.
    • Itt egy videó egy olyan devon kori pókról (természetesen mesteri animációkat használva):
      • Őspók
    • Mint azt látjuk, elég régóta élnek pókok a földön és éltek akkor is amikor az ember kifejlődött. Területi átfedés is volt, hiszen a Afrikában élnek és éltek is madárpókok. Most akkor annyi a kérdés, hogy akkoriban tényleg veszélyesebbek voltak-e a pókok. Na ez az, amiről fogalmam sincs. Ebben még az internet sem segít.
    • De lehet, hogy nem is kellett veszélyesebbnek lennie. Gondoljunk bele: Harcolsz egy kardfogú tigrissel, hogy legyen vacsora a családodnak és egyszer csak egy tarantula belemar a lábadba. Még ha nem is fecskendezett be mérget ez akkor is nagyon fáj. Igen sokban csökkenti a túlélés esélyeidet. 
      • Nem mondom, hogy ez egy olyan valószínű dolog volt de én így tudom elképzelni ezt az egészet. 
  • Kulturális okok. Lehetséges, hogy ez a fóbia nem az evolúció hanem a kultúra miatt terjedt el?
    • Dél-Amerika azon részein ahol a madárpókok bevett táplálékok sokkal ritkább az arachnofóbia.
    • Mind tudjuk, hogy az emberek nem szeretik az ismeretlen vagy furcsa dolgokat.
      • A pókok furcsák. 

Tehát akkor a félelem vagy öröklődött mint az ösztönös félelmeink vagy csak eltanultuk a közösségtől ahol élünk? akár így, akár úgy de sokan szenvednek tőle. Kérdem én: Hogy lehet ezen segíteni?

Válasz a Google-től: 

• "A Washingtoni Egyetem kutatói szerint érintéssel is leküzdhető a fóbia."
• "Az arachnofóbia pókokban gazdag virtuális valóságot alkalmazó terápiája során a bolyhos, hátborzongató lábak megérintése jelentősen növeli a kezelés hatékonyságát."
  • Tehát egy virtuális valóságban kell olyan feladatokat végrehajtani amelyekben pókok is szerepelnek.
• Dumaragu - KEZIT PÓKOLOM!

Láthatjuk, hogy a pókoknak nagyon rossz a megítélésük annak ellenére, hogy semmi rosszat nem tettek ellenünk. Most mondhatjátok, hogy "De hát méreg így, meg méreg úgy!". De mit sem értek vele. A pókok nagy része nem mar ha zaklatják. Inkább menekül. A madárpókok pedig ha veszélyben érzik magukat és sarokba vannak szorítva a potrohukon lévő szőröket rászórják a támadóra. Ezek a szőrök égő, viszkető érzést válthatnak ki. A Földön összesen 6 olyan pókfaj van melynek csípése az emberi életre veszélyes. Ezek a következők:

• Brazil vándorpók
• Sydneyi tölcsérhálós pók
• Ausztrál vörös hátú pók
• Hatszemű homoki pók
• Fekete özvegy
• Remete pók

A fent említett pókok egyike sem él Magyarországon (a természetben legalábbis). Tehát ha valahol a szobátokban találkoztok egy pókkal, ne aggódjatok! Nem tud megölni.

Bezony! Jöjjenek a legnagyobbak, az igazi Góliátok! Hölgyeim és uraim hadd mutassam be önöknek a Theraphosa blondi-t, vagy más néven a góliát madárpókot.

Ő egyszerűen a legnagyobb! Hihetetlen nagy! Akkora mint a francia könyvem, pedig az sem kicsi! Na jó persze kinyújtott lábakkal, de akkor is! Ez hatalmas. Oké, pontosítsunk: a tankönyvem 28,5 cm hosszú. Ha a lábai ki vannak nyújtva, a világ legnagyobb pókjának hossza akár 28 cm is lehet. Súlya pedig elérheti a 170 grammot. Az azért észrevettétek, hogy akkora mint egy könyv de könnyebb mint egy kisméretű, üveg mécsestartó, ugye? Gondoljatok bele! Ilyen súllyal nem lehet nehéz csöndben közlekedni az dzsungelben. Ráadásul a színük is sötétbarna ami ugye terepszín a talajszinten! Mi ez ha nem egy született predátor?

Ez a pókfaj érdemelte ki egyébként a "bird-eating spider" nevet. A név onnan ered, hogy állítólag a 18. században egy Maria Sibylla Merian nevű illusztrátor látott egy (valószínűleg) ilyen példányt amint az egy kolibrit majszol és lerajzolta azt (a linkre kattintva a sarokban látható). Az állítás ugyanakkor, hogy főbb táplálékai a madarak tévedés. Főleg nagyobb rovarokkal, rágcsálókkal, gyíkokkal táplálkozik, de ha kell a kígyókat sem kíméli!

Ezen faj fellelhető Dél-Amerika Északi részén: Surinamban, Guyanában, Észak Brazíliában és Venezuela déli részén. Nem védett, hisz igen húzós faj. A nőstények átlagosan kevesebb mint 100 petét raknak. A nőstény 15-25 évig él, a hím pedig csak 3-6 évig. A hímek felnőtt koruk elérése után a szaporodási időszak végeztével elhalnak.

Ennél többet nem tudok és nem is hiszem, hogy kéne mondanom. Beszéljen helyettem ez a két videó:

national geographic - spider vs. mouse

hatásvadász 2000 - spider vs. snake

Azt hiszem vallást váltok! (És kivételesen nem egy lány miatt.)

Amikor elkezdtem a blogomat írni nagyon reménykedtem, hogy nem kell politikai meg vallási témákat érintenem hisz még azt az igen minimális 2 követőmet is elveszítem (Végül is miért kéne politikáról beszélnem a pókokkal kapcsolatban? Lehetséges ez egyáltalán?!) De hát ez van! A madárpókok igen is fontos részei bizonyos kultúrák vallásainak. Ezek a vallások főleg Amerikára (voltak) jellemzőek hiszen ott élt és él még most is sok madárpók. Természetesen Ázsiában is előfordulnak ezekhez hasonló vallások, de szerintem ennyi olvasni való egy életre elég nektek.

A különböző indián kultúrák nagyon sokban hasonlítanak (végül is az Inkák az Aztékoktól, azok meg a Majáktól lopták a kultúrát). Példának okáért ott van az Öreg Madárpók Anya. Mind a Navajoknál, mind a fent említett három törzsnél szerepel ez az istenség, ugyanakkor különböző mítoszok fűződnek hozzájuk:

• Egy ősi Pima legenda szerint a Föld és az emberiség teremtője Chiowotmahke aki először pók formában öltött alakot és szőtt egy hatalmas hálót. Ebbe a hálóba szőtte a Földet. Ezek után pillangó formában megteremtette az emberiséget.
  • A Pimák kultúrája egyébként több kultúrának is az alapjául szolgált, ezért lehet, hogy sok helyen szerepel egy adott istenség.
• Egy másik indián törzsnél (Chumash) azt a hitet tartották, hogy a Napisten egy földbe ásott lyukban pihen nappal amíg sugarai melegítik a földet. Állítólag ezt a lyukat a Pókasszony ásta neki barátsága jeléül.
• Nah, jön akit mostantól istenemnek fogadok. A Navajok végtelenül sokat használt jóságos Pókasszonya és Öreg Madárpók Anyája akik többször is megmentették és segítették az emberiséget.
  • Erre van egy nagyon jó mítosz. A gyermeknevelés egy magas foka. A Chelly Nemzeti Parkban áll egy 24 méter magas "monolit" (nem ember alkotta de, nem tudok rá jobb szót), a tetején hegyikristályokkal. A mítosz szerint itt laktak a Navajok pókistenei: a Pókasszony és az Öreg Madárpók Anya. Állítólag néha-néha lejön egy pók a monolitról és élve elfogyaszt egy gyermeket aki rosszul viselkedett. A hegyikristályok állítólag a rossz gyerekek megkövesedett csontjai. Ha engem kérdeztek ez csak egy fordított mikulás mese: Ha rossz vagy nem szenet vagy virgácsot kapsz hanem élve megesznek.
  • De szintén a Navajokhoz vonatkozik a történet az unatkozó puebló lányról aki kiment a sivatagba és összebarátkozott a Pókasszonnyal aki megtanította őt szőni. Később a lány állítólag az új tudását tovább adta társainak és látjuk mi lett az eredmény: Mind láttuk Pocahontas díszes ruháját. A Pókasszony tiszteletére minden takarójukra hagytak egy kis lyukat, mert a madárpók sem szövi be magát teljesen az üregébe.
  • Tessék itt van még egy teremtés történet. De ez most nem a világé, hanem az embereké. Az első emberpárt Kukumat isten elakarta pusztítani egy hatalmas árvízzel. Megjegyezném: Kukumat teremtette az összes élőlényt a földön, még az embert is de az emberek magukra haragították túl sok okoskodásukkal és veszekedésükkel. Szóval Kukumat hatalmas árvizet zúdított az igen alacsony népességű emberiségre de ekkor az Öreg Madárpók Anya hálóból szőtt egy szigetet és ezen a szigeten az emberek túlélhették az árvizet.
  • Az ő gyermekeikről szól a következő mítosz, miszerint az első emberpár 12 gyermeke nem tudott elfogni egy prérifarkast csak az Öreg Madárpók Anya segítségével. A vadászat végével neki ajándékozták a farkas bőrét aki állítólag azóta is hordja a prémet. Ezért szőrős a madárpókok potroha.
• Na de Pókasszony igazán a Zuniknál HARDCORE! Náluk a Pókasszony tök egyedül legyőzte az összes viharistent és megmentette a Télvihar nevű istentől (komolyan? már nem csak a filmcímeket fordítjuk le úgy, hogy az teljesen idiótának hangozzon?) a szivárványt. Télvihar ugyanis darabokra szaggatta a szivárványt de Pókasszony elküldte póklányait akik összefonták a szivárványt ami végül szebb lett mint valaha előtte volt. 
• Persze egyes Mexikói törzseknél is van ilyen mítosz (drága Igorom is onnan származik már, hogy ne lenne?!). Ott állítólag egy Tocotl nevű pókisten teremtette a világot akinek a hálójában mind a mai napig lóg a Föld.
• És jönnek a híres, 2012 mániás, paranoid, naptárfüggő, víztározóba temetkező és brutális játékokkal játszó MAJÁK. Tekintve, hogy a teljes kultúrájuk elterjedt Közép-Amerika környékén, gondolom az Aztékok és az Inkák is hittek ebben. Szóval náluk a pókok a másvilágért felelősek. Miután a lélek rettentő sokat vándorolt odalent az alvilágban egy nagyon gyors sodrású folyóhoz érnek. Ott a pókemberek (nem viccelek. Ez most tök komoly! PÓKEMBEREK!) segítségét kellett kérni akik eggyé olvadtak a bolyongó lélekkel majd szőttek egy hidat a túloldalra és a másik oldalon szétváltak.

Szóval sokan rajongtak/rajonganak/fognak rajongani a madárpókokért. Eddig úgy gondoltam, hogy mások nem zavarnak az ő vallásukkal hát én sem teszem ezt velük, de sajnos ezt a Jehova tanúi az istenért sem akarják betartani... Hát akkor én sem! Itt az ideje átgondolnom, hogy lehet megérné becsatlakoznom valami Navajo törzshöz, hogy én is egy Pókasszonyt imádjak. Nem is tudom. De most komolyan! Vajon a népszámlálásnál vallásnak számít? Élnek még egyáltalán Navajok? Nah mindegy, inkább maradok ateista. Ez egyszerűbbnek tűnik.

Végül egy kis statisztika azon nagyon kitartó olvasóimnak akik nem csak, hogy eddig fáradoztak eddig elolvasni a szöveget de még csak nem is akarnak máglyára vetni az istenkáromló szövegeim miatt: 

• Az oldal eddigi rekord megtekintése 2014.11.05.én volt a maga 43 látogatójával. Ez azt jelenti, hogyha facebookon megosztom az növeli az oldal megtekintéseit.
• Még jobban növeli ha mindezt a szülinapomon teszem meg.
• Átlagosan 1 ember látogatja az oldalt, ergo magammal levelezgetek a blogon.
• A november ötödikei rekordon kívül a rekord látogatottság 3 fő volt. Ebből egy én voltam.

Szóval ha valaki mégis olvasná: Köszönöm az olvasást!

A BTS jelen esetben nem a "Behind The Scenes"  rövidítése és a cikk sem egy Miley Cyrus bontógolyón vonagló valagáról szóló verk film lesz. A BTS most a "British Tarantula Society"-t jelöli.

2014.10.18-án Magyarországra látogatott 6 jeles kutató akik érdekesebbnél érdekesebb előadásokkal szórakoztatták az érdeklődőket. Az előadássorozat a Lurdy ház egyik konferencia termében volt megtartva. Összesen 6 előadást hallgathattunk meg, minden előadóra egyet.A 6 előadás sorban:

• Ray Haletől hallhattuk a "Charles Darvin és Alfred Russel Wallace - két elme, egy elmélet" című előadást ami (meglepő módon) az evolúcióról szólt.
• Majd Dr. Stuart Longhorn adta elő a "Mexikó és környékén élő madárpókok, középpontban a Brachypelmákkal" című előadást.
• Peter Kirk prezentálta Borneo madárpókjait
• Richard Gallon az afrikai madárpókok fajok sokszínűségéről beszélt.
• Ray Gabriel a "Madárpókok Panamán és Nicaraguában" című előadásával szórakoztatta a nézőket.
• És végül de nem utolsó sorban Andrew Smith adta elő nagyon érdekes "1641 - az év, amikor a trópusi madárpókok Európába érkeztek" című előadását

Az előadások nagyon érdekesek voltak és a sok érdeklődő örömére a szervezők szeretnének ebből hagyományt teremteni (Mindenki drukkoljon nekik!). Az előadások után a"kiválasztottaknak" (értsd. akik kicsit több pénzért vették a jegyeket) lehetőségük volt az előadókkal elfogyasztani egy közös vacsorát.

Én olyan jegyet vettem ami csak az összes előadás megtekintését teszi lehetővé, de ez nem hátráltatott abban, hogy megkérjem Andrew Smith-t, hogy amennyiben időben elkészülnék a projektemmel (és sikerülne lefordítanom angolra) átküldeném neki e-mailben és ő átolvasná nekem.

Egy szünetben pedig felkértem az egyik szervezőt Gombás Lászlót, hogy segítsen a projekt elkészítésében mint konzulens. Megígértem neki, hogy elküldöm a projekt leírását és a konzulensi lapot, amelyben szerepelnek a konzulens feladatai. Azt mondta átolvassa amint tudja, ennek ellenére még nem kaptam választ tőle.

Az év első feladatai:

• Projekt kitalálása

A projektről magáról már írtam egy előző bejegyzésben.

• Konzulens keresés

A konzulens feladata, hogy segítsen az év folyamán, például abban az esetben ha elakadnék valamiben. Ez egy kötelező elem de legalább mi választhatjuk ki, hogy ki legyen az illető. Tehát konzulensemnek a macilacispiders egyik fejét kértem fel. A macilacispiders egy madárpókok tenyésztésével és árusításával foglalkozó cég. Így a konzulensem Gombás László lett. A British Tarantula Society október 18.án tartott előadásán megtudtam kérni, hogy segítsen. Továbbá megkértem Andrew Smitht, hogy ha elkészültem a könyvet olvassa át nekem, ha lehetséges.Mindketten beleegyeztek, bár az utóbbival csak plusz munkát teremtettem, hisz le kell fordítanom az egész könyvet angolra.

• Projektterv készítés

Igazából a projektterv már fent van az oldalon egy korábbi bejegyzésben.

• Ütemterv készítés

Nah igen. Ehhez nem igazán van/volt kedvem. Készítettem egy táblázatot amely ábrázolja az éves terveimet, hogy mit mikor szeretnék megcsinálni. Szerintem nagyon klassz lett de a patrónusom nem fogadta el, így ezen még dolgoznom kell.

A projektem készítése a blog megalkotásának pillanatában kezdetét vette, ugyanis megtettem az első lépéseket afelé, hogy valami komoly munkát adjak ki a kezeim közül.

Ha jól emlékszem a februári terraplázán vásároltam egy Brachypelma Smithi nőstényt amit azóta is gondozok, ápolok és mindent megteszek azért, hogy szép nagyra nőjön. Ebben az időben ébredt fel bennem a pókok iránti érdeklődés és ez juttatott oda, hogy a projektem egy a madárpókokról szóló ismertető könyv legyen amelynek terjedelme kb.80-100 A5-ös oldal. A könyvet fejezetekre bontom és minden fejezet, különböző témákat dolgoz majd föl:

• Az első fejezetet nem is csak a madárpókokról fog szólni. Ide szeretnék egy fejezetet ami az arachnofóbiáról szólna. (Akár a bevezetővel összevonva)
• A különböző kontinensek fajai, különböző fejezeteket kapnak,
• Lesz fejezet ami a madárpókok életmódjáról szól. Természetesen sokféle madárpók van és mind másmilyen életmódot folytat ezért ezt a fejezetet, három részre osztatnám; talajlakók fajok, fán lakó fajok és üreglakók fajok. Egyébként ide kerülne a táplálkozás és vedlés is.
• Lesz fejezet amit kifejezetten a madárpókok otthoni tartásának szentelnék. (A fejezeteken kívül, ahova tudok illesztek be saját képeket a pókomról és írok le személyes tapasztalatokat a póktartásról.)
• Lesz egy fejezet a pókokról és madárpókokról szóló tévhiteknek és az érdekességeknek is.